A fukusimai katasztrófa rosszabb-e, mint a csernobili?
Rosszabbra számítsunk-e Fukusimában a csernobili katasztrófánál? Igen - mondta Thomas Dersee a hannoveri Sugárvédelmi Társaság szakértője.
Egyelőre még nem - vélte Gerhard Wotawa, a bécsi Meteorológiai Főintézet munkatársa. Két szakértő, két vélemény a Der Spiegel című hírmagazin honlapján. Az egyik az ördögöt festi a falra, míg a másik próbál távolságtartó és optimista maradni.
Nem múlik el nap anélkül, hogy ne érkezne olyan hír a március 11-i japán földrengés és szökőár hatására megrongálódott Fukusima 1-es atomerőműről, amelynek hallatán az ember hátán végigfut a hideg. A radioaktív jód-131 koncentrációja egyre növekszik a tengervízben, erősen mérgező plutónium szökött a légkörbe, és a hatból három reaktor védőburka komolyan károsodott. Nincs egészségügyi vészhelyzet - bizonygatja a Tepco japán energiavállalat, ugyanakkor a plutóniumizotópból elég egy slukk ahhoz, hogy jelentősen megugorjon a tüdőrák kockázata. A plutónium 238-as izotópja - felezési ideje 88 év - is komoly károkat okoz a szervezetben, de a 24 ezer év felezési idejű plutónium-239 hosszú távú hatásait lehetetlen felbecsülni.
Az erősen eltérő adatokból ember legyen a talpán, aki kihámozza a valót, és megbízhatóan értékelje a helyzetet. Egyes tudósok szerint a magolvadás már hetek óta zajlik, míg mások szerint még nincs minden veszve.
Dersee úgy gondolja, hogy a fukusimai katasztrófa túllépi Csernobil dimenzióját, mivel több létesítmény van kritikus állapotban, mint az ukrajnai balesetnél, ahol csak egy reaktor károsodott. A müncheni környezetvédelmi intézet szerint Fukusimában legalább 120-szor több radioaktív anyaggal dolgoztak, mint Csernobilban - mutatott rá a szakértő. Más források szerint a japán atomerőműben 1760 tonna fűtőanyagot tárolnak, tízszer annyit mint Csernobilban.
A "farkast kiáltókat" az adatok is alátámasztják: "a reaktortól több száz kilométerre 1,2 mikorsievert/órás sugárdózist mértek - alapesetben ez az érték jóval 0,1 mikrosievert/óra alatt lenne" - mondta Dersee, aki szerint a jelenséget kizárólag a nukleáris láncreakció beindulásával lehet megmagyarázni.
Wotawa eközben úgy gondolja, hogy felesleges megkongatni a vészharangot. "Fukusimában nem volt nagy robbanás, mint Csernobilban, és nem repült egy egész reaktor a levegőbe" - hangsúlyozta. Ugyanakkor az ENSZ illetékes szervének adataiból kikövetkeztethető, hogy jelentékeny mennyiségű jód-131 és cézium-137 szabadult ki. "Számításaink szerint egyes napokon ezeknek a radioaktív anyagoknak a kibocsátása megközelítette a csernobili értékeket" - ismerte be a szakértő.
A leginkább borúlátó forgatókönyv első lapjai Dersee szerint már mögöttünk vannak. Ő úgy gondolja, hogy a magolvadás már két hete megkezdődött, és a fűtőanyagok sérülés hatására "önálló életre keltek". A láncreakciót pedig csak úgy lehet megállítani, ha a megrongálódott rudakat eltávolítják. A jelenség nem olyan, mint az atombombánál, hanem inkább úgy kell elképzelni, mint a gejzíreket, amelyek feltörnek, ha megnő a nyomás, majd újra önmagukba roskadnak - festette le a képet Dersee. A legrosszabb akkor fog bekövetkezni, ha a japán hatóságok nem tudják megállítani a folyamatot, mert így több kilométeres sugárban évtizedekre lakhatatlanná válik a környék.
Wotawa azonban egyelőre jövőidőben beszél a reaktor teljes radioaktív "arzenáljának" környezetbe kerüléséről. A szakértő reméli, hogy a hűtési munkálatok után sikerült bebetonozni és elszigetelni a létesítményeket.
Dersee bírálta a japán hatóságok információs politikáját, amely feltevésként állítja be a rég bekövetkezett eseményeket, bizonytalanságban és félelemben tartva ezzel a helyieket. A specialista úgy véli, hogy az érintetteket hasznosabb lenne szembesíteni a tényekkel, ahelyett, hogy féligazságokat mondanak nekik, és hamis reményt ébresztenek bennük. A szakértő nem ért egyet Tokió azon döntésével sem, amely csupán 20 kilométeres sugarú biztonsági zónát határozott meg a sérült atomerőmű körül. Dersee inkább az amerikaiak véleményét osztja, azaz legalább 80 kilométeres körzetben kitelepítené az embereket, a hajókat pedig nem engedné 100 kilométernél közelebb a partokhoz.
Wotawa szerint a japán hatóságoknak strukturáltabb formában kellene nyilvánosságra hozni az adatokat, amelyek csak részben aktuálisak, és sokszor késve teszik őket közzé.
Fontos kérdés még az ivóvíz és tengerek sorsa. Japán - és különösen Tokió - nagyrészt felszíni vizekből oldja meg lakosságának ellátását, ezek pedig már most erősen szennyezettek. Svédországban a csernobili katasztrófa hatására még ma is találhatunk radioaktív cézium izotópot tartalmazó vizeket és halakat - tette hozzá Dersee. Ez pedig nem kecsegtet túl sok jóval a jövőre nézve.
Japán jelenleg amerikai, francia és orosz szakértők segítségére vár. Wotawa optimista, szerinte ha valakik, hát akkor ők segíthetnek, hiszen olyan országokról van szó, amelyek maguk is fontos tapasztalatokkal rendelkeznek az atomenergia felhasználása terén. A szakértő szerint csak az a kérdés, hogy miért két héttel az események után folyamodtak a japánok külső támogatáshoz. "Talán úgy gondolták, hogy egyedül is kézben tudják tartani az események irányítását" - lamentált Wotwa.
Dersee szerint - aki ebben a történetben az ördög ügyvédjét játssza - hiába minden, mert a külföldi szakértők "itt már semmit sem tudnak tenni", ez a Japánban használt műszaki eljárás átka. "Egyetlen lelkiismeretes mérnök sem épít ilyen nehezen ellenőrizhető létesítményeket, különösen nem egy földrengésveszélyes területre" - mutatott rá Dersee.
(MTI)
